Neked játék, neked szerelem
neked a fény és a végtelen
Nekem a hiány, nekem a küzdelem
nekem a bűn és a félelem.

Arcul csapott magányunkra
rászáradt illúziókkal
kétsornyi hír lett életem,
s ami szép azt csak képzelem.

Neked eső, neked havazás
neked maradt a tisztaság, fehér lepedő,
de záporverte homlokodra
jeleket karcol az idő

Mert nagyon fáj
mert üvölteni kéne
mert nem lehet
mert nem lehet!
Mert amit nem lehet
az az élet

Mert lehetetlen az élet,
mert nincs Igaz
Széttépett imakönyveink között,
a megtalált nyomornak
sohasem lesz vége

Neked játék, neked szerelem
neked a fény és a végtelen
Nekem a hiány, nekem a küzdelem
nekem a bűn és a félelem.

Csak tovább roncsol a vágy,
az eltévedt boldogság
kit fáradt vándorként
engedtünk be hozzánk
s ránk gyújtotta a házunk.

De nem!
Nekem szép így is
nekem szép a Volt
s a Lesz is
még a bűnnel házasságot kötsz is

Hajnali házak csöndjét,
ma még titokban zárjuk
s a kulcs halott fém testként
postaládánkba koppan,
mint startpisztoly dörren a meneküléshez

Mert futni kell
magam,
magad ellen,
mert a világ máglyát rak
egymást ölelő testeink alá.
S a gyönyör nedvei a kozmoszba áradnak szét
de itt ez csak per
itt ez csak büntetés.

Nekem játék, neked szerelem
neked fény, nekem végtelen
A közös bűn, a hiányzó értelem,
mi neked küzdelem, nekem a félelem
Talán egy más korban, egy más létben,
vége lesz a láznak,
De most, ami volt s ami lesz
odaadod másnak.
Ez most a búcsú és a kezdet is
ez most fájni fog még, ha tudjuk is.